ReSearch
{{ mc.sd.lang | uppercase }}
Mikloš Šugar o pravu i krivičnom pravu
Miklós Sugár on law and criminal law
Sugár Miklós a jogról és büntetőjogról
Damnjanović, Srđan
Absztrakt: Sugár Miklós (1897, Szabadka - 1945, Theresienstadt), a jugoszláviai/ szerbiai pszichoanalízis úttörője, zsidó kereskedő családban született Szabadkán. Élete tisztázatlan körülmények között ért véget a második világháború végén a theresienstadti koncentrációs táborban. E dolgozat megkísérli értelmezni a jogról és a büntetőjogról vallott nézeteit a pszichoanalízis filozófiájának fejlődése szerint, Jacques Lacan, Louis Althusser, Deleuze és Guattari legfontosabb érveit követve. A jogról, a büntetőjogról és a hadiiparról szóló írásaiban Sugár ragaszkodik az ödipuszi képlethez, de tudatában van az úgynevezett “apparátusok” és “hadigépezetek” tevékenységének, amelyek az Ödipusz-komplexus családi képletét helyettesítik. Sugár védelmébe veszi a jog eszményét és annak megőrzésének szükségességét. Sugár szerint a jogállamiság előmozdítása a leghatékonyabb védekezés az erőszaknak az általános tudatba való behatolása ellen. A társadalom nem maradhat fenn pusztán a kényszer révén, hanem bizonyos “pszichikai diszpozícióra” is szükség van. Ezért az elnyomó apparátus mellett szükség van egy ideológiai apparátusra is, és a kettő közötti határvonal nem mindig egyértelmű. Az ideológiai apparátus feladata a pszichikai diszpozíció megteremtése, és ennek modellje és forrása a gyermek és az apa közötti viszonyban található. Sugár azonban saját gondolkodásának határaiba ütközik, hiszen az ödipális struktúra hozza létre a kritika tárgyát, a hadigépezetet, amely mindkét táborban megveti a lábát.
Abstract: Miklós Sugár (1897, Subotica – 1945, Theresienstadt), a pioneer of psychoanalysis in Yugoslavia/Serbia, was born into a Jewish merchant family in Subotica. His life ended under unclear circumstances in the Theresienstadt concentration camp at the end of WorldWar II. This paper is an attempt at interpreting his views on law and criminal law according to the development of the philosophy of psychoanalysis, following the key arguments of Jacques Lacan, Louis Althusser, Deleuze and Guattari. In his writings on law, criminal law, and war industry, Sugár adheres to the Oedipal scenario but is aware of the actions of so-called “apparatuses” and “war machines” that replace the family scenario of the Oedipus complex. Sugár defends the ideal of law and the need to preserve it. According to Sugár, promoting the rule of law is the most effective defence against the penetration of violence into the general consciousness. Society cannot survive solely through coercion, but it also requires a certain “psychic disposition.” Therefore, in addition to the repressive apparatus, an ideological apparatus is necessary, and the boundary between them is not always clear. The task of the ideological apparatus is to create the psychic disposition, and its model and source are found in the relationship between the child and the father. However, Sugár collides with the limits of his own thinking since the Oedipal structure produces the object of criticism, the war machine, which has a foot in both camps.
Apstrakt: Nikola Mikloš Šugar (1897, Subotica – 1945, Terezijenštat) pionir psihoanalize u Jugoslaviji/Srbiji, rođen je u jevrejskoj trgovačkoj porodici u Subotici. Život je završio pod nejasnim okolnostima u logoru Terezijenštat, krajem Drugog svetskog rata. Pokušaću da interpretiram njegove stavove o pravu i krivičnom pravu shodno razvoju filozofije psihoanalize, prateći ključne argumente Žaka Lakana, Luja Altisera, Deleza i Gatarija. U tekstovima posvećenim pravu, krivičnom pravu i ratnoj industriji, Šugar ne odustaje od edipalnog scenarija, ali je svestan delovanja tzv. „aparata“ i „ratnih mašina“ koje zamenjuju porodični scenario Edipovog kompleksa. Šugar brani ideal prava i potrebu za njegovim očuvanjem. Afirmisanje prava, kako veruje Šugar, najefikasnija je odbrana od prodora nasilja u opštu svest. Društvo ne može opstati samo zahvaljujući prisili, nego zahvaljujući određenoj „duševnoj dispoziciji“. Dakle, pored represivnog aparata neophodan je ideološki aparat, a njihove granice nisu uvek jasne. Zadatak ideološkog aparata sastoji u obrazovanju duševne dispozicije, a njen model i izvor nalazi se u odnosu deteta prema ocu. Šugar se sudara sa granicom vlastitog mišljenja, dokle god edipalna struktura proizvodi predmet kritike, ratnu mašinu, koja jedinstveno deluje sa obe strane fronta.
srpski
2023
Ovo delo je licencirano pod uslovima licence
Creative Commons CC BY 4.0 - Creative Commons Autorstvo 4.0 International License.
http://creativecommons.org/licenses/by/4.0/legalcode
Ključne reči: psihoanaliza prava, krivično pravo, želja, zakon, mašina, represivni aparat, ideološki aparat, edipalni scenario, anti-Edip
Keywords: psychoanalysis of law, criminal law, desire, law, machine, repressive apparatus, ideological apparatus, Оedipal scenario, Anti-Oedipus
Kulcsszavak: a jog pszichoanalízise, büntetőjog, vágy, jog, gépezet, elnyomó apparátus, ideológiai apparátus, Ödipusz-képlet, anti-Ödipusz
133190409